Sziasztok!
Hogy is kezdjem ezt a bejegyzést? Itt a tavasz, egyre többet süt a nap, zöldül a táj, én pedig úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy egy kicsit boldogabb hangvételű vers is szülessen jóvoltomból. Mivel felgyűlt már egynéhány szerzemény a füzetemben, ezúttal kettővel is kedveskedem nektek, olvasóknak. Nem épp a legjobb munkáim, de próbálkozik az ember. :D Ráadásul mindegyik számomra kedves személyek miatt készült.
Várom a visszajelzéseket!
xoxo Dia
Melegíti arcomat a márciusi napsugár
Melegíti arcomat
a márciusi napsugár.
Amott ágon a falevél
zöld rügyecskébe pattant már,
friss fű serken a tegnap még
hóval fedett földből,
bódító virágillat árad
a lágyan ringó szélből.
Itt meg egy méh zümmög,
ébredt szorgos munkára,
körbeveszi őt a színes szárnyú,
táncos lepkék hada,
s a fészekben már vidám
kismadárka dalol.
Ó, mily jó is, hogy az évszakok székén
a mosolygós Tavasz trónol!
Vidám vers
Tegnap arra kértek, hogy
írjak egy boldog verset,
s mivel igen szeretem eme embereket,
hát megpróbálok írni nekik egyet.
Vidám verset alkotok majd
szivárványon átsuhanó unikornisokról,
illatos virágokról, tavasz-
és nyárillatú tájakról, tengerkék égről
és aranyba szőtt álomvilágról.
Írok majd sárgáról,
pirosról és zöldről,
barátságról, családról
és igaz szerelemről.
Írok a tegnapról és egy
fényesebb jövőről,
képzetízű máról,
hosszú szép évekről.
Írok gyerekeknek,
tiniknek, felnőtteknek,
írok az embernek
és írok az Istennek.
De hogyan is írhatnék,
ha még ötletem sincsen?
a szavak valahol félúton
megrekedtek bennem.
És mégis, most kell rádöbbennem,
hogy bár észre se vettem,
hogy míg gondolatfelhőbe burkolóztam,
csak megszületett a versem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése